Támogasd 1%-oddal a Kerékpárosklubot!

Dehogy vagyok biciklis!

Szeretek kerékpározni. Nem azért járok kerékpárral, mert nincs pénzem benzinre, vagy bérletre. Nincs megugrott devizahitelem se. (Másrészt meg senkinek semmi köze senkinek a pénzügyi helyzetéhez.) Jogosítványom is van. 13 év alatt 200000 km, egy (bemért) gyorshajtás, egy mikuláscsomag és egy lejárt forgalmi van a rovásomon. Mindenki ízlésének megfelelően kiválaszthatja, hogy melyiket kevesli, vagy sokallja. Na szóval, szeretek kerékpározni, de még jobban szeretem a várost, amiben élek. Arra jöttem rá az elmúlt években, hogy ahhoz, hogy észrevegyem ezeket a szépségeket, először le kell lassítanom és körülnéznem. Ez autóból nem megy. Villamosról már eggyel jobb a helyzet. Kerékpáron pedig 20-25 km/h-val végiggurulva a város utcáin teljesen más kép tárul elénk, mint amikor egy korlátozott kilátási lehetőségekkel rendelkező dobozban 60-nal nyomjuk a pedált. Gyakran persze annyit „nyerünk” vele, hogy nem 30, hanem 50 mp-et állhatunk majd a következő pirosnál, a közlekedési lámpát szuggerálva.

Amikor közlekedési eszközt választok, mindig szempont, hogy feleslegesen ne terheljem Debrecen levegőjét, ne foglaljam a „nagyon drága” parkolójeggyel még így is rendkívül olcsón a közterület egy jelentős részét. Másrészt szempont az, hogy együtt élünk ebben a városban, és azzal, ha nem foglalom el „a nekem járó” parkolóhelyet a belvárosban, vagy nem növelem a sort a Rakovszky utcán, helyet adok annak a péknek, mosógépszerelőnek, teherautósofőrnek, sokgyerekes anyukának, stb. aki a munkáját végezve valóban kénytelen autóval közlekedni. Egyszerűen fogalmazva úgy állok a közlekedéshez, hogy amit meg tudok oldani kerékpárral, azt meg is oldom. Amikor viszont nagyobb cuccot kell vinnem, vagy messzebb van dolgom valahol, akkor jöhet az autó. Ha meg sörözni megyek a haverokkal, akkor marad a busz, vagy a séta.

Bármit is választok, igyekszem ésszerűen közlekedni, de egy dolgot nem szabad elfelejteni: autóval a városban én vagyok a „bevándorló”, az „őslakosok”, a gyalog, a kerékpárt, vagy a közösségi közlekedést választó emberek között. Lehet ezzel vitatkozni, hiszen az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakították a város képét azért, hogy „akadálymentesen” lehessen nagy sebességgel autózni a belvárosban, tehát azért, hogy a „bevándorlók” minél otthonosabban érezzék magukat az „őslakosok” földjén. Szerencsére ez a folyamat már valamennyire megfordult, de sajnos még nem elég erősen. Még mindig nem általános gyakorlat, hogy a buszhoz, villamoshoz, vagy bizonyos utcákon akár kerékpárhoz hangolják a zöldhullámot, vagy hogy egy kereszteződésben gyalog keresztbe is van zöld jelzés.

Tehát az autómmal bevándorló vagyok és így is viselkedem, azaz alkalmazkodom azoknak a szabályaihoz, akik élettel töltik meg a várost, vagy egyéni közlekedésükkel kevésbé terhelik azt a bizonyos „közös legelőt”. Ezek pedig nem az autók, hanem az emberek, emberi léptékű közlekedési eszközzel. Eszembe nem jutna bosszankodni bárki miatt, aki éppen gyalog vagy kerékpárral közlekedik és ezért nekem lassítanom kell. Ja hogy 50 a megengedett? Megengedett, nem pedig garantált sebesség. Alapvető, hogy lassítok, ha a legcsekélyebb esélye is van annak, hogy egy gyalogosoktól forgalmas belvárosi utcán esetleg a járda mellett fog valaki sétálni kikerülve a tömeget, vagy éppen a gyalogátkelőtől egy kicsit messzebb fog átkelni. Szerintem joga van hozzá. Eszembe nem jutna egy kerékpárút mellett körülnézés nélkül lekanyarodni. A párhuzamos kerékpárútra mindig úgy tekintek autóból, mintha egy vasútvonal menne az úttest mellett, amin a TGV közlekedik. Máris könnyebbnek tűnik a körülnézés és az elsőbbségadás…

Kapcsolódó cikk: Élhetőbb Debrecent!

Nekünk pedig nem csak jogunk, hanem – amennyiben fontosnak érezzük a városunk élhetőségét – kötelességünk is, hogy amikor tehetjük, kiszálljunk a kocsiból és sétálva, vagy kerékpárra/villamosra ülve érjük el a célunkat. Ha elegen megtesszük ezt, akkor elérhetjük azt a kritikus tömeget, ami garantálja azt is, hogy egyre több „őslakos-barát” intézkedéssel teszik élhetőbbé a várost azok számára, akiknek épült.

A szerző egy biciklis

Szerző: – Egy biciklis!? Dehogy vagyok biciklis! Debreceni vagyok!