A 71-es főút

A 71-es főút a Balaton északi partja mentén halad, és forgalmi szempontból egy közepes, de szezonálisan változó terheltségű útvonalnak tekinthető, inkább turisztikai és helyi közlekedési szerepet tölt be. A forgalom összetétele vegyes, de egyértelműen a személyautók dominálnak, különösen a turisztikai időszakban, amikor a Balatonhoz érkező nyaralók jelentős többlet terhelést okoznak. Emellett jelen vannak autóbuszok, kerékpárosok, kisebb arányban tehergépjárművek is. A főút fontos szerepet tölt be a Balaton északi partjának közlekedésében, de inkább egy lassabb, időszakosan terhelt útvonal, mintsem gyors és folyamatos haladást biztosító főút.

A 71-es főút és a balatoni kerékpáros közlekedés viszonya az elmúlt években sokat változott: míg korábban a kerékpárosok közvetlenül a főúton haladtak, ma egyre inkább válogatás nélkül az elkülönített, jellemzően turisztikai megfontolások mentén kialakított párhuzamos infrastruktúrára száműzi őket az elhibázott közlekedéspolitika.

Mit old meg valójában a tiltás? Konfliktuskezelés vagy kockázatáthelyezés?

A 71-es főút kerékpáros korlátozása szándék szerint a közlekedésbiztonság erősítését hivatott szolgálni, valójában azonban egy klasszikus közlekedésszakmai problémát tár fel: a konfliktusok nem szűnnek meg, csupán áthelyeződnek. A Balaton északi partján a gyorsabban haladó kerékpárosok főútról való kiszorítása a jellemzően turisztikai célú infrastruktúrákra olyan eltérő használói csoportokat kényszerít egy térbe, amelyek sebessége, viselkedése és elvárásai alapvetően különböznek. Ez nemcsak új típusú forgalmi zavarokat és feszültségeket generál, hanem éppen azok számára növeli a kockázatot, akik a legkevésbé képesek azt kezelni, továbbá felesleges további redundáns korlátozás, hiszen a jelenlegi jogszabályi háttér egyértelműen meghatározza, hol melyik útvonal használandó. A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e beavatkozásra, hanem az, hogy a jelenlegi megoldás valóban a biztonságot növeli-e, vagy csak elfedi, kevésbé láthatóvá teszi a problémát.

Turisták vagy sportolók? Hasonló jármű eltérő igények

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kerékpáros közlekedésen belül alapvető különbség van a turisztikai, rekreációs bringások és a sportcélú, vagy sportosan közlekedő kerékpárosok között. Ezek a különbségek nemcsak sebességben, hanem viselkedésben, útválasztásban és infrastruktúra-igényben is megjelennek.

A két csoport közötti alapvető különbség a haladási sebesség és a forgalmi homogenitás kérdésében ragadható meg. A turisztikai infrastruktúrák jellemzően alacsony tervezési sebességre és nagy felhasználói heterogenitásra vannak optimalizálva, a sportkerékpáros közlekedés ezzel szemben nagyobb sebességet és homogénebb áramlási viszonyokat igényel. Amennyiben ez a két használat egyazon infrastruktúrán jelenik meg, jelentős forgalmi zavarások és konfliktusok lépnek fel, amelyek növelik a baleseti kockázatot, nem beszélve a gyalogosok jelenlétéről.

A jelenlegi szabályozás egy vélt vagy valós, de a – sportkerékpárosok által tudatosan vállalt – kockázatot kíván kezelni azzal, hogy ezt a használói csoportot áttereli a balatoni kerékpárút megépült szakaszaira. Ez azonban egy olyan helyzetet idéz elő, ahol a potenciális veszély nem megszűnik, hanem áthelyeződik egy olyan infrastruktúrára, ahol a jelenlévő rekreációs használók (családok, gyalogosok, alacsony sebességű kerékpárosok) nincsenek felkészülve a nagy sebességű kerékpárosok megjelenésére. Ez ellentétes a biztonságos közlekedés alapelvével, amely szerint a konfliktusokat nem elfedni, hanem lehetőség szerint csökkenteni szükséges.

A Balatoni Bringakör jelenlegi műszaki, forgalmi terheltségi paraméterei, valamint a általános állapota szinten nem teszik lehetővé a sportkerékpáros forgalom átterelését. A szakaszok jelentős részén az út szélessége korlátozott, a szűk ívek és kátyúk tarkítják, továbbá a csúcsidőszakban ezek az utak jellemzően az üdülni vágyó tömegekkel telítődnek. Ezek együttesen ezeket az útszakaszokat alkalmatlanná teszik tartósan 30–40 km/h vagy e fölötti sebességű kerékpáros közlekedés biztonságos lebonyolítására.

Közlekedés a Balaton térségében

Térségi szinten is fontos szempont, hogy a Balaton környéke sűrűn beépített, turisztikai funkciójú régió, ahol a települések gyakorlatilag összefüggő láncolatot alkotnak. Ebből következően hosszú, de már középtávon sem lehet a közlekedéspolitikai cél az akadálytalan, nagy sebességű gépjárműforgalom biztosítása, hanem egyértelműen a sebességcsökkentett és forgalomcsillapított, többféle közlekedési mód együttélésére alkalmas rendszer kialakítása.

A térség sajátos adottságai – különösen a vasútvonal és a domborzat elvágó hatása – miatt a teljes kerékpáros forgalom száműzése a párhuzamos infrastruktúrákra sok esetben aránytalan kerülőket eredményez. Olyan eset is előáll, hogy a kerékpárosoknak a célszerű, eredeti haladási irányukkal ellentétes irányba kell elindulniuk, ami a közlekedés működési logikájával ellentétes, ésszerűtlen helyzetet teremt.

Bizonytalan helyzetet szül, a tiltás szakaszos természete is. A közlekedésbiztonság egyik fontos alapelve a kiszámíthatóság és az egyértelmű forgalmi helyzetek biztosítása a forgalomban résztvevők számára. Amennyiben egy útvonalon a kerékpáros jelenlét szakaszonként változik (egyes részeken tiltott, máshol megengedett), az csökkenti a gépjárművezetők helyzetfelismerési és előrejelzési képességét. A változó kerékpáros jelenlét kiszámíthatatlanná teszi a forgalmat a gépjárművezetők számára, és ezzel növeli a kockázatot . Tehát az ilyen tiltás nem növeli, hanem inkább csökkenti a közlekedési rendszer kiszámíthatóságát és biztonságát, miközben a konfliktusokat nem megszünteti, hanem más infrastruktúrákra helyezi át.

Ezért a Magyar Kerékpárosklub még a szezon kezdete előtt egyeztetést fog kezdeményezni az érintett szervezetekkel, hogy megszűnhessen ez az áldatlan állapot és egy tárgyalóasztal mellett meghallgassuk egymás érveit.