Miért jó tagnak lenni?

Veszély a közlekedésben: ki veszélyeztet kit és hogyan

 
Folyamatosan halljuk, hogy a kerékpározás veszélyes, ezért elkezdtünk a veszéllyel magával foglalkozni. Megpróbáljuk meghatározni, hogy mi veszélyes és mi nem, mi a különbség a veszély és a veszélyérzet között, megpróbáljuk megfogalmazni, hogy a valódi veszély elhárításáért ki mi tehet.
 
Elsőként a VS.hu-n jelent meg (az alább is olvasható) írásunk. A Nemzeti Közlekedési Napok konferencián pedig László János előadásában ezt továbbelemzi, már kitérve arra is, hogy a településeken az integrált infrastruktúra mennyit tud segíteni a problémákon.
 
2014. október 30-i frissítés:Költséghatékony forgalomtechnikai eszközök használata a településen belüli kerékpáros közlekedés fejlesztésére című előadást a siófoki Hotel Azurban 2014. október 29-én kb. 11 órától lehetett hallani. Az előadást videóra vettük, és az előadás vázát képező prezentációt erre a linkre kattintva külön is megnézhetitek. 
 

Írásunk a vs.hu-n:
 
“…mik lehetnek a teendők, hogy mindenki szempontjából még kevésbé legyen veszélyes biciklivel közlekedni.”
 
A VS.hu a fenti címmel kért tőlem cikket. Itt az elején csak visszakérdeznék: miért? Veszélyes biciklivel közlekedni? Alább igyekszem inkább erre a kérdésre választ találni, bemutatni, hogy mi veszélyes és mi nem, mit kell tenni a valódi veszélyek megszüntetése érdekében.
 
Veszélyes biciklizni, ezt halljuk nap mint nap. Közlekedési szakemberektől, rendőröktől, autóval utazóktól, olyanoktól is, akik elindulnának biciklizni, de nem mernek. És persze ezzel van tele a média, a sajtó – ha a kerékpározás szóba kerül - biztosan állítja, a kerékpározás veszélyes. Ha ennyien állítják ezt, érdemes megvizsgálni alaposan, hogy mi veszélyes, mi nem, mi okoz veszélyérzetet, annak mi köze van a valódi veszélyhez, és főleg azt, hogy szerepeinktől függően mi a saját viszonyunk ehhez a veszély dologhoz.
 
Nézzük a kerékpárral közlekedő szempontjából elsőként: veszélyben van-e, ha közlekedik? Könnyen előfordulhat. Ha más veszélyezteti. Mármint egy másik jármű vezetője, általában autóké. Mi okozhatja, hogy veszélybe kerül? A nagy sebességkülönbség elsősorban, aztán az, hogy nem érzékelik egymást, de az is előfordul, hogy nem értik egymás kommunikációját, „más nyelvet beszélnek”. Röviden tehát a veszélyt az erősebb jármű jelenléte és az együttműködés hiánya okozza. Ezek valódi veszélyek, és ezek miatt az ember veszélyérzete is megalapozott. A veszély foka sok mindentől függ, ezúttal azt nézzük meg, hogy a közlekedési infrastruktúra milyensége hogyan befolyásolja azt. 
 
A sebességkülönbség okozta veszély látszólag megszüntethető, ha a két járműtípust két külön útra tereljük. „Autók az autóúton, kerékpárok a kerékpárúton”. Ez elsősorban lakott területen kívül valósítható meg, ott, ahol a két út nem keresztezi egymást sűrűn. Mert egy olyan kereszteződésben például, mint amit az alábbi ábra mutat, a két jármű vezetője csak akkor észleli egymást, ha már össze is ütköztek. 
 
 
A fenti kép mindjárt meg is mutatja, hogy a veszélyt leginkább az egymás észlelésének hiánya okozza. A képen a fák takarják el egymástól a közlekedőket, de ezek nélkül sem valószínű, hogy észlelnék egymást, mivel kiesnek egymás látóköréből. Nem véletlen, hogy ilyen kereszteződésekben történik a legtöbb baleset. Ezek valószínűségét mutatja az alábbi – osztrák vizsgálat alapján készített – ábra. (Baleset valószínűsége ahhoz képest, hogyha a kerékpáros a többi járművel egy felületen és egy irányban közlekedne). 
 
Forrás: Wolfgang Rauch: Utak a kerékpározáshoz   
 
Igen, nem tévedés, az elkülönített kerékpárúton szemből (a párhuzamos úttest forgalmával ellentétes irányból) érkező kerékpáros majd 12-szer nagyobb veszélyben van, mintha az úttesten haladna. 
 
Persze van egy helyzet, amikor minden megfordul, a kerékpár és vezetője válik a veszély forrásává, akkor, ha a gyalogosok számára fenntartott felületen biciklizik. Ott ő a nagyobb, gyorsabb, nehezebben érzékelhető. Ezért is mondjuk, írjuk minden adandó alkalommal: ne bringázz a járdán! 
 
Mit gondol erről („kerékpározni veszélyes”) a gépkocsi vezetője? Ő, aki azt a bizonyos erősebb, nagyobb, gyorsabb járművet vezeti, ami - mint fentebb írtam – maga a valódi veszélyforrás. Ő valójában nincs tényleges veszélyhelyzetben, elég ritka, hogy ő sérül meg egy esetleges ütközésnél. Viszont az, hogy az úton előtte haladó kerékpár akadályozza a vágyott száguldásban, elég ok, hogy egyre hangosabban kiáltsa: „le az útról a kerékpárokkal, mert életveszélyes”. (Leglátványosabb példája ennek, amikor az egyirányú utcában szemből jövő és jól látható kerékpárost félti. Mitől is? Hát saját magától.)
 
Ezek után nézzük meg, mit gondol a kerékpározás veszélyességéről a közlekedés tervezője. Ő nagyon fontos, ő alakítja ki az infrastruktúrát. Ő is veszélyt érez? Igen, természetesen: azt a veszélyt, hogy egy baleset során őt vonják felelősségre, mint tervezőt-engedélyezőt. Így aztán mindent megtesz azért, hogy szétválassza egymástól a két jármű közlekedését, hogy az elavult szabályokat betarsa. Csakhogy ez lehetetlen, ahogy korábban írtam (kereszteződések okán pl.). Sebaj, akkor a kereszteződésekben nem alakít ki megfelelő átkelőt a kerékpároskolnak, a zebrán meg ugye tilos biciklizni, és ezt manapság már egyre inkább be is tartatják. Már az is megtörtént (Debrecen körzetében például), hogy a kereszteződések előtt több száz méterrel kiteszik a „kerékpározni tilos” táblát, onnét lehet tolni, taxiba vagy éppen helikopterbe ülni. A hatóság biztonságra törekvése szempontjából persze a tökéletes megoldás a kerékpározás teljes betiltása lenne, de eddig még nem jutottunk el (bár „igény lenne rá”, ahogy mondani szokták). 
 
Összefoglalva: a kerékpározás nem veszélyes, nem harap, nem bánt. Ha valamelyik jármű veszélyes a kerékpáros közlekedésre, az a gépjármű. Az igazi veszély azonban az együttműködés hiánya a közlekedésben, és az, hogy a közlekedéspolitika irányítói és persze a tervezők nem is terveznek olyan közlekedési rendet, amely segíti a közlekedő felek együttműködését, éppen ellenkezőleg, minden módon gátolják azt. Furcsa módon mégsem arról szólnak a cikkek az újságokban, mégsem arról beszélnek a tévéműsorokban, ha szóba kerül a téma, hogy csökkenteni kellene a gépjárművek sebességét, hogy az utakat át kell építeni a együttműködő közlekedés igényeinek megfelelően, hanem arról, hogy veszélyes kerékpározni, városban nem is lehet, de ha mégis, vigyázzon magára a bringás, és vegyen fel láthatósági mellényt meg sisakot is. Mintha ezek oldanák meg a fent leírt problémákat. 
 
Írta: László János
Megjelent: a VS.hu-n 2014. október 21-én
 
 

 

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése

javítva, köszi

VS.hu link hibás...

Ha már a téma a kerékpározás veszélyei, akkor még van itt valami:

1. A szabálytalanul, vagy csak felelőtlenül, meggondolatlanul közlekedő kerékpárosok (+a kerékpárútra tévedő gyalogosok): Reggeli munkába menetet kerékpárúton intézem, hogy "félig felébredve" se legyen bajom. Van úgy, hogy egy-egy bringás hozza rám a szívrohamot, és azt mondom, hogy inkább az úttest, az autósok kiszámíthatóbbak.

2. Az út durva hibái: Bp dunaparti kerékpárút Komjádi uszoda előtti szakasza, a gyökerek durván felnyomták az aszfaltot, pár másodpercre nem előre néztem, és a bukkanón kifordult a kezelből a kormány, eszméletvesztés, bukósisak és szemüveg összetörve, 1-2 hónap múlva múlt el teljesen az agyrázkódás minden következménye.
Mondhatjuk, hogy én is hibáztam: Igen.
Mondhatjuk, hogy csak én hibáztam: Nem.
Fél év múlva megjavították a hibát. De hány ilyen durva úthiba lehet még az országban?

Az íráshoz: "az együttműködés hiánya" a kulcs - tényleg azon kell fejleszteni. És nem csak a közlekedésben, hanem az élet sok más területén is.

Szövegértés 1-es

"mit gondol a kerékpározás veszélyességéről a közlekedés _tervezője_"..."a zebrán meg ugye tilos biciklizni"

Hiába rakták ki Debrecenben a táblákat azok ellent mondanak a KRESZ szabályoknak. Vagy akkor ennyire nagy a fejetlenség a rendőrök között is meg a KRESZ-ben is???
Semmilyen szabály nem tiltja, hogy a zebrán átbiciklizzek. Viszont nincs elsőbbségem az autósokkal szemben, mintha gyalogos lennék.

A zebrán még mindig szabályos biciklizni. Nem tudom, hogy ezt miért híresztelitek ennyire, hogy tilos amikor nem az. Kb négy hete mondta egy közlekedésis rendőr ismerős.

"Az igazi veszély azonban az együttműködés hiánya a közlekedésben"
Sajnos ma Magyarországon olyan szemlélet mód uralkodik, hogy csak én számítok, én vagyok az erősebb ha autóban ülök, nem vagyok hajlandó odafigyelni másokra, mindenki védje meg saját magát. Csodálkozunk rajta, mikor, gazdasági társaságok, cégek működnek úgy, hogy nincs kommunikáció vállalaton belül, egyes részlegek, emberek, beosztások között? Ilyen világot élünk.