Miért jó tagnak lenni?

A kerékpáros jó ember

Egy érdekes és tanulságos cikk Polányi Pétertől, aki közlekedéstervezési és forgalomtechnikai tervező, szakértő. Mi csak annyit tennénk hozzá, hogy létezhet olyan gyalogos övezet, ahova valóban nem ajánlatos a kerékpáros közlekedést beengedni. Ilyenek a belvárosi nagy gyalogos forgalmú vásárló utcák, terek. Azonban cikkben leírt székesfehérvári övezet véleményünk szerint sem tartozik ezek közé.

 

A kerékpáros jó ember

Aki pedig nem tartozik ebbe a körbe, azt a tiltó tábla sem akadályozza meg abban, hogy kárt okozzon. A székesfehérvári belvárosi „gyalogos övezeti” szabályozás tehát – véleményem és a jelek szerint - nem éri el a célját. Ezen felül pedig ellentmond a legújabb közlekedés-fejlesztéspolitikai elveknek is.  
A jóérzésű városi-közlekedés tervezők azon igyekeznek, hogy az utcákat ne árasszák el az autósok, hanem inkább szálljanak ki az autóból és menjenek gyalog, tervezzék autóbusszal vagy kerékpárral az utazásukat. Minden fejlesztési, támogatási irányelv is ezt a törekvést tartalmazza. Ha tehát a sok-sok hasznos buszos, vasutas, kerékpáros közlekedés-fejlesztés korszakában korlátozzuk valahol a kerékpár használatát, akkor eredeti céljainkkal ellentétesen cselekszünk. 
 
A „Nem tolják a kerékpárt” című írásban a kerékpározók képviseletében megszólaló sportegyesületi elnök a kerékpárt elsősorban sporteszköznek tekinti. A várostervezők szemében azonban a kerékpározás sokkal több, mint sportág: leginkább egy hétköznapi, egészséges közlekedési mód. Az a törekvésünk, hogy legfőképpen munkába-, iskolába járási, bevásárlási célú közlekedési módként kezeljük, mert éppen ezek csökkentik leginkább a gépkocsi használatot. A gépkocsi-használat lecserélésével érhetjük el a levegőszennyezés csökkenését, a szívünk, érrendszerünk jobb működését, városunk élhetőségének javulását.
 

Vonzóvá kell tehát tenni a kerékpározást! 

A kerékpározás egyik legvonzóbb eleme, hogy ajtótól-ajtóig lehet(ne) vele közlekedni, rövid távon (pl. városon belül) hamarabb lehet vele elérni a célpontot, mint autóval, sőt nem kell parkolóhelyeket keresgélni, s a parkolásért fizetni. Már nem annyira vonzó a kerékpár, ha nagy kerülőket kell vele megtenni, ha itt-ott le kell róla szállni.
 
A székesfehérvári Fő utcáról való kitiltás sajnos ebbe a körbe tartozik: rontja a kerékpáros közlekedési feltételrendszert, csökkenti annak az esélyét, hogy a munkába induló reggel a kerékpárt választja autó helyett. 
 
Az esetek döntő többségében nem kell félni a biciklistától! Körülbelül úgy működik, mint egy futó ember. Jó érzékeli a környezetét, a teret, gyorsan reagál minden térben mozgó akadályra, emberre, kisgyerekre. Képes azonnal megállni, s rendkívül rugalmasan tud irányt, sebességet változtatni.

Lehet, hogy ezt a gyalogos nem így látja, de próbálja ki egyszer nyeregből!

A Fő utcai tiltás egyébként (véleményem és a cikk szerint) sem éri el a célját: a szabálytisztelők leszállnak, a renitensek pedig áthajtanak.
A renitensek további két csoportra oszthatók.
  • A nagyobb halmaz tud vigyázni a környezetére,
  • A kisebbik halmazt pedig az egyszerűség kedvéért nevezzük „vadállat”-nak, aki nem is akar vigyázni a környezetére. Itt csak e vadállatok jelentenek veszélyt. Őellenük viszont nem lehet védekezni. Még táblákkal sem. Megmarad tehát a veszély, csupán azt érjük el, hogy baj esetén büntethetővé válik a vétkes. Ez azonban nem lehet az igazi cél. 

Én jobbat ajánlok:

Legyen a fehérvári Fő utca az, ami: UTCA.
Azaz egy alapvetően közlekedési célú közterület, de egyben közösségi tér is: egy igazi főutca! Találkozások, vásárlások, szabadtéri szórakozás kötetlen időtöltés színtere.
 
És nem játszótér! 
 
Ha úgy kezeljük, mint játszótér, ahol a kisgyerek bárhová szabadon mozoghat, akkor a kisgyereket zavarjuk össze. Ő ugyanis a korábbi látványképei alapján (két oldalt magas házak sora, középen burkolat) utcaként ismeri fel a Fő utcát. Neki az a rendkívüli, ha ezt a területet is játszótérként használhatja. S evvel vezetjük félre, s ne csodálkozzunk, ha más hasonló utcán is vigyázatlanul kezd majd szaladgálni. 
 
Érdemes lenne megnézni a budapesti Lövőház utcában, a Ráday utcában, vagy a grazi, dublini, amszterdami főutcákon, hogy ott miként oldották meg a konfliktusmentes közlekedést. Teraszokkal, utcabútorokkal, egyéb érdekességekkel osztották meg, rendezték be a területet, s evvel tudat alatt is késztetik a közlekedőket a helyes viselkedésre. Nincs is evvel sehol sem probléma, még a fehérvári Fő utcán sem, hiszen itt is vannak hangulatos teraszok, dobogók, utcabútorok, szökőkutak, szobrok.
 

Ne aggódjunk hát ennyire!

Javaslom, cseréljük le a táblákat „Gyalogos és kerékpáros övezet” táblákra. Mivel itt nincs és nem is kellene kijelölni a kerékpárosok számára közlekedési sávot, a javasolt szabályozás mellett a bringások csak 10 km/ó sebességgel közlekedhetnek.  
 
És működni fog. Majd meglátják. 
 
Írta: Polányi Péter 
közlekedéstervezési és forgalomtechnikai tervező, szakértő